Múlnak a napok, hetek , hónapok:-)
A bizonytalan , biztossá válik, a megfoghatatlan, megfoghatóvá. A megismerhetetlen megimerődik, köd felszáll.
És Ő ottvan , a szívem méllyén, és eltávolodik percről percre.
Már nem ír, nem hív és nincs jelen.
420km választ el minket. Hogy jó e ez? Nem tudom?! Egy biztos, az idő és a tér mindketönket a megnyugvásra, a biztonsághoz való ragaszkodásra kényszerít, a maga tiszta, feledhetetlen, és letisztult magányosságával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2009.04.12. 00:25:40