Az ember, dönt, választ, ítél.
Aztán telnek a napok, újragondol és hisz a döntésében. Mégis vannak emberek, akik elbizonytalanodnak, és kérdéseket tesznek fel, és vannak, akik kivárnak és nem lépik meg a szükséges lépéseket, hanem hagyják, hogy mások döntsenek helyettük.
Ennek két módja lehet, hogy az, aki dönt, rávezeti/rákényszeríti őket a döntésre.
Vagy simán közli a döntését és mese nincs, el kell fogadni. Az hogy az ember döntőképes lesz e vagy olyan, aki felett döntenek, az attól függ mennyire erős jellem, mennyire hisz önmagában és mennyire képes saját sorsának kovácsa lenni. Mennyire meri vállalni önmagát, a döntések súlyát.
Nem rég egy „jós” azt mondta a tenyeremet kémlelve, hogy én sokat szenvedtem, és nehéz életem volt de kb. fél év múlva, rendbe jön minden. Kinyílik a világ, és megtalálom a helyemet benne.
Nem szoktam hinni az ilyenekben, és általában csak jót mosolygom. De ez a lány annyi mindent elmondott az életemről és akkora pontossággal, hogy a hideg futkosott a hátamon közben.
Aztán múltak a napok, hetek és elkezdett tisztulni köröttem a dolgok. Volt időm mindent átgondolni és dönteni. Hogy hogyan is szeretném az életem hátralévő részét élni.
Azt hiszem közel 30évesen itt az ideje, hogy vállaljam az identitásomat és olyat tegyek, ami a társadalom számára természetes, elfogadott, helyénvaló. Nem mondom hogy, nincs bennem félsz, és nem teszek fel kérdéseket magamnak, hogy jó e ez nekem, és biztos vagyok e a döntésemben. Mégis azt érzem, hogy itt az ideje. És ha most megint visszalépek és akkor valószínű nem lesz még egyszer lehetőségem beállni a sorba.
Boldogsággal tölt el a döntés, és teljesnek érzem magam tőle.
Vasárnap találkoztam valakivel, aki egykor nagyon de nagyon sokat jelentett nekem.
Elmeséltem neki a terveimet, mire azt mondta, hogy itt az ideje, hogy végre komolyan vegyem magam, és lépjek, hogy beálljak a sorba, és teljes életet éljek. Még ha ezzel sok- sok mindent feladok, és új életet kezdek.
Na ennek a fényében telnek a napok a hetek a hónapok éveim mostantól.
Mert tudom , hiszem, érzem, hogy amit teszek az jó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Brúnó_ 2008.08.20. 10:38:05
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.20. 10:50:05
Uh akkor sikerült úgy fogalmaznom ismét, hogy senki nem ért semmit már megint:-)
Brúnó_ 2008.08.20. 12:58:00
Mindenesetre sorbanállásra elég sok lehetőség van az életben. Hi. :-)
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.08.20. 13:32:54
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.20. 13:35:05
na igen sorban állni jó......
még ha hülyeség akkor is.:-)
hihihihi
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.20. 13:35:39
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.08.20. 13:36:11
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.20. 15:10:19
na mindegy...azért jó hogy vagy, mert te vagy a lelkiismeretem rossz oldala...a pesszimista fele:-)
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.20. 15:12:01
nagyon de nagyon:-)
vicces....
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.08.21. 11:34:28
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.21. 14:47:57
komolyan:-)
remélem nem irony van?
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.08.21. 16:06:02
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.08.21. 17:41:20
Nem félek tölle... max nehezebben értem és ez zavar így írásban!
A blog azért viseli ezt a címet mert ez vagyok én!