“…Boldognak senki sem születik-azt meg kell teremteni. Erre senki nem tanított bennünket, a Nagy Szavakat hozzuk ugyan magunkkal, ott rejlenek gyermeki lényünkben, mint a két lábon állásnak és a járásnak képessége, de ha nem küzdünk meg értük, ott is maradnak megvalósítatlanul. Nézd csak meg, mennyit küszködik egy pici, amíg járni tanul! Ugyanígy kell “tanulni” a szeretetet, a boldogságot, a harmóniát, az örömöt, a lelkesedést…. Az embernek a boldogságát nem keresnie kell, hanem megvalósítani. És a szeretetre nem sóvárogni kell, nem akarni, foggal körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem Benned válik valóvá - ha szerető emberré teszed magad. Ha társat szeretnél, alkalmassá kell válnod a társulásra. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak válni rá. Alkalmasnak az odaadásra….és a befogadásra.”
Müller Péter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.