Ülök a vízparton, a hegyek között, a metrón, vagy akár a vonaton és eszembe jutsz.
Végiggondolom az elmúlt 1 évet, a telet, a tavaszt, a nyarat és belemosolygom a világba, hogy mennyire jó volt.
Azt hiszem erre jók az emberi kapcsolatok, hogy zaklatott pillanatainkban megállunk visszagondolunk és mosolyt csalnak az arcunkra.
Néha nehéz túlélni, mindent….
A bánatot, a bajt, a nehézséget, hogy nem vagy, vagy hogy vagy, a hírt amit közölnek, ha jó ha nem nehezen fogadja az ember. Vannak problémák, melyekre nem készülünk, amelyek egyszerűen csak megtörténnek, és bármit is teszünk az elfogadáson kívül nincs más lehetőség velük szemben.
Néhány napja én is kaptam rossz hírt…nehéz volt másnap tükörbe nézni és nehéz volt elfogadni az elfogadhatatlant.
Próbálom próbaként felfogni és napról napra egyre jobban rettegek, hogy mi van ha….
- pont én
- pont velem
- pont most
A miértekre nincsenek válaszok… MEGINT.
Nem baj, elfogadom. Csak húz a mélység és félek elragad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Szerelemblog 2008.10.10. 18:05:09
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DivkA · http://szundi.blog.hu 2008.10.04. 07:15:42
Így hívják : É L E T
;)
Most akkor félig üres??:(
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.10.04. 07:31:15
emilkében mesélek neked:-)
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.10.06. 02:24:36
Kedves:-) · http://irony.blog.hu/ 2008.10.17. 08:13:24
Szenvedsz és hiszed hogy ez jó... pedig nem az.... én legalább látom mi a hiba.... és megoldom ......