A fájdalom elmúlik, az ember továbblép…
Aztán felhív egy-két embert és kiderül, minden, amit eddig homály fedett.
Mindem olyan dolog, amin már csak mosolyog és megerősíti a döntést…
Miszerint :- JOBB így MINDENKINEK.
Újabb kérdés merül fel…
- Miért választ az ember rangon alu?
Tegnap egy barátom arra hívta fel a figyelmem, hogy lehet, azért teszem ezt, mert imádom, ha felnéznek rám, ha meghajolnak a tudásom előtt. Meg kényszeresen gyűjtöm a lelki roncsokat, és ha sikeressé teszem őket, és készek az önálló életre elengedem őket…
Ergo tanítok:. Jól, szépen élni.
Nem tudom, hogy van-e igazság abban, amit mond, egy biztos… még nem volt olyan partnerem, akire felnézhettem volna, akinél lelkileg gyengébb lennék, vagy határozatlanabb.
Nem biztos, hogy ez jó. Mert annyira nem élvezem, hogy én vagyok a béke szigete, a megnyugvás, a biztos pont… Mert akkor nekem ki ez?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr. A Jó Meglepően Izmos Hercege 2008.08.07. 16:23:37
Én tudom a választ. Csak nem fog tetszeni, mert megint igazam lesz :P