"Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a Nap,
Mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám,
sárgarigó fütyölt a fán...
Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép.
Hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét...
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a Nap,
megyek sötét fenyők alatt,
kezemet fogja holt apám
s megszólal gy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó.
De halni szebb és halni jobb,
s én mosolygok és meghalok..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.