Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen ami emberi.
A beavatott ember csendes. Tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb amit tehet, ha nem árt másoknak és magának. A szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derű.
(Füves könyv)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.