Az élet megváltoztat minket.

Próbálunk alkalmazkodni az újabbnál újabb szituációkhoz. De néha nehéz.

Nehéz, mert az élet vagy a sors néha nehéz próbák, elé állít minket. Szeretet, ármány, szerelem, hazugság, mértéktelenség, düh, és víggazság, vagy akár a döntésképtelenség nehézségei foglalkoztatnak minket.

Hinni magunkban annyit tesz, mint elfogadni azt, amit a sors mér ránk nap, mint nap.

Tegnap, ma, holnap holnapután… mindenkor. Igaz e az hogy csak és kizárólag az a döntés foglalkoztat minket a saját életünk folyamán amiben nem vagyunk egészen biztosak hogy helyesen hoztuk meg?

Lehet egy végleges döntést megváltoztatni?

Van e értelme?

Vagy jobb, ha ragaszkodunk hozzá, hiszen amikor hoztuk akkor abban a pillanatban az volt a leghelyesebb?

Szó sincs róla, hogy elbizonytalanodtam volna, pusztán nem tudom mi lett, volna ha?????

Ez azért foglalkoztat! Lehet, ezért vagyok képtelen gonosz lenni, vagy mindent megsemmisítően visszautasító.. Mert bennem van a kérdés, hogy MI LENNE HA?

Néha még hiányzik… Nem a jelene, és nem a múltja, hanem valami megfoghatatlan kapcsolat, belső rezdülés. Az élet elsodort, máshová mégis amikor ír, vagy hív, vagy jelentkezik valami furi mosoly jelenik meg az arcomon és valami furcsa érzés simogatja meg a lelkemet.

Tudom hogy ennek így kell lennie, hogy jó döntést hoztam, hogy megtanítottam neki mindazt amivel ő majd tovább tud lépni, és valóban jó pár, társ, és szerető tud majd egyszer lenni.